Egy időben Budapest legszebb nőjének tartották, az általa működtetett műintézmény egyszerre volt irodalmi szalon és luxusbordélyház, ahol a korabeli elit tagjai közül igen sokan megfordultak, még maga a trónörökös, Ferenc Ferdinánd főherceg is, ám Pilisy asszonyt a nagyméltóságú uraknál jobban érdekelték az írók, a viharos viszonyok következménye pedig egy öngyilkossági kísérlet és Krúdy Gyula tönkretett karrierje lett.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Kéhliben, a legendás óbudai vendéglőben jártunk.
A költészetétől eltekintve mindenben korszerűtlen volt, mintha egy Krúdy-regényből lépett volna ki. Tisztelte az ellenfeleit, szóba állt a bírálóival, és őszintén hitt az álmaiban. Értelmiségi tudott maradni a Fideszben is.
Óbudán a Tanuló utca környékét "Krúdy-sétánynak" akarják megcsinálni, most a Színes Város Csoport festett oda egy Krúdyt megidéző falfestményt.
Adósságai elől Monte-Carlóba menekült és ott rulettkirállyá vált szerencselovag, megrögzött kártyásból sikeres üzletemberré és elismert politikussá nemesedett jogász és kártyajátékosként nem túl szerencsés kezű, de annál állhatatosabb írólegenda – három szenvedélyes játékos története a XIX-XX. század fordulójáról.
„Egykori politikai elítéltként már nem kellett szerepet játszanom, a rendszer pontosan tudta rólam, hogy ki vagyok" – állítja a Kossuth-díjas író, aki az elnyomás évtizedeiben is tudta szabadnak érezni magát Romániában. Nem zavarja, hogy mindig is kilógott a sorból: nincsenek elődei a magyar irodalomban, és a kor divatjaihoz sem alkalmazkodott soha. A világ mai átrendeződéséről úgy véli, az ember hajlamos minden változást végzetszerűen látni, és nem kizárt, most az egyszer okkal.
Ki hinné, hogy az általában inkább csattanós nyaklevesekről, s az ennél keményebb fogásokról szóló rendőrségi sajtóban régóta helye van a kulináriának. Így volt ez a legelsőnek megjelent rendőrlapban, s hellyel-közzel azóta is.
Máig heves viták folynak arról, hogy mi volt történelmi szükségszerűség az első világháború utáni években. Trianon 100 év múltán is kísértő sokkja viszont vitathatatlan. A Trianon-érzést megfogalmazó, a Trianon-kérdést elemző tengernyi írás közül a traumaközeli években születettekből válogat a centenáriumon a hvg360 – 9. rész. Hámori Gabriella olvassa fel Krúdy Gyula írását. Tóth Árpád versét elmondja: Patkós Márton.
Közeledik a karácsony. Szépirodalmi adventi kalendáriumunkban minden reggel egy-egy magyar író, költő versével, novellájával, meséjével indulunk neki a napnak. Tartson velünk a 24 napon át, keresztül-kasul a magyar irodalom évtizedein és évszázadain!
Megkezdték a Király utca 40. alatt levő, hányattatott sorsú Hild-ház bontását, az arrajárók szerint.
Nagy lett a csend, a szakma is hallgat. Pedig bő negyedéve is elmúlt már, hogy az óbudai Kéhli legendás vendéglőse az égi kocsmába költözött. Azóta minden bizonnyal Krúdyval kvaterkázik. Az alábbi írás Cecei Horváth Tibornak állít emléket.
